Nosztalgia?:D

Úh mit találtam a régi írásaim között:

Ilyet még te nem láttál
csernobili faszfejbál
ha szmoking rádmegy
és fasz van a füled helyett
nekedis ott a helyed!

( 2008 máj. 15.)

XD

Lekvár

Emlékszem a napra amikor lekvárt főztünk

Az őszi napra, amikor a kert hangos volt tőlünk.

Örültem neki hogy nem cefrét csináltunk, hanem ciberét,

az alkoholtól őszintén én csak rosszul lennék

S biztos taccsot vágnék a placcra,

az értelmét így az életnek nem kutatva.

Így nem hánytam krisz-kraszokat a járdára,

ahogy az egyiptomiak tették ugyanígy ősi hieroglifákra.

Vajon ők is csak lekvárt akartak?

Csak valaki butykost adott nekik, aztán részegen faragtak.

Egysoros #1

-Vallásos vagy?
-Isten őrizz!

Oroszlán frakkban

Az Életem robogva teper, ó jaj!

Gyeplőre van szüksége hogy lassítson,

mert az idő az álmok sírhantja, nem pedig a múlás.

Az nem is létezik.

Mintha egy oroszlánt tanítanál zongorázni, 

annyit sem ér az egész estés téveszménk, s színház a világ.

Kajtatni kajtatsz, na de ki Dávid és ki Góliát?

Ezt a szép csendéletet igazán megfesthetnék már!

Legyen ez "Picasso láss!" szabadsága?

A két X-Aktás a jelenségre ráparázna!

Ha kimondani nem is mered, ezt még azért elültetem,

hogy majd virágot dobálgassak a színpadra neked.

Ez még nem a fenevad! De nem ám...!

Ő annál békésebb,  de figyelj csak, na mostmár vicsorít rád!

Ööööö.... Tisztelt publikum!
 Az Életem romokban hever! Mit hever, már szinte henyél!

Kész cirkusz, hallatlan, ez teljesen hallatlan!
....

A dalnak vége, az oroszlán pedig meghajol a frakkban.

Vastaps.

Hm

Késő bánat, tudom, valami ilyesmiről szól a fáma.

Én aztán rohadtul megértem haver hogy mi az ábra!

Bolyongtam már énis dermesztő hűvös alkonyon, 
Igazságtól elvakult saját démonjaimmal vastagon
minden hájjal megkenve, ígérve fűt-fát,
és végülis csak fáztam,
azért raktam a tűzre a rosszát...
A java így megmaradt, bár volt már jobb is.
Felénk ezt tapasztalatnak hívták már akkoris.
Hibákban jó vagyok, nyíltan kimondom,
és képzeld még a szerénység címét is bitorlom!

Két világom közti empátiát a szívembe zárva,

ócska trubadúrként tudtam hogy kijutok ebből, 
s mára boldogan tekintek hátra.

Ti viszont türannok vagytok, 

s csak birtokolni tudtok!

(Tudom... ez nem ars poetikus veletek szemben...)

Október utója

Jöjjön már valaki...

A hajós

Te tűnődnél el úgy, hogy soha nem térnél vissza?

Ez gondolatfrizbi, melyet szeretek dobálgatni,

és arról nem tehetek ha még a kutyád is jobban elcsípi.

Logikai logisztika, amikor rendezem 

gondolataim láthatod csupaszul, meztelen.

De nem ér semmit az egész! Ha mögötte nem ismersz engem.

Hiába hallgatsz egy zongorát, az ember nélkül nesztelen.

Testvér! Néha állj meg. Ne vaktába járj e világban!

Mert az utak amik soha nem érnek véget,

azok ott kezdődnek magadban!

Igen, a flaszteren néha okosság is terem.

Egy jó szó többet ér milliárdnyi kincsnél manapság,

mert ez itt nem a jó szavak világa..

de ettől van benne érték, szóval ne éljél hiába!

Betonrengeteg mezsgyéjén, felfedezni újra ami már rég felvan.

Testvér! 

Talán te vagy az.. aki megérthetnél.

Álmaimhoz nem társulhatnak holmi csökevényes gondolatok!

Én elakarok hajózni ebből, s vigyázok rájuk, hogy ne kapjanak skorbutot.

hiszen ez már sejtszinten eldől.

Hogyan vágsz bele, s mintha feldobnál milliónyi érmét,

úgy a milliónyi sejted is hasztalan ha kétfelé tép szét.

Ha megvan az irány, már csak kikell tartani

előbb utóbb úgyis egy új világban lyukadsz ki.